Gyógyteák

A Távol-Keleten évezredes hagyománya van a különböző gyógyteák fogyasztásának. Az időszámításunk előtt 3000 évvel íródott Pen Cao Csing, az első kínai füvészkönyv is részletesen értekezik a gyógyteák egészségvédő tulajdonságairól. De nem kell ennyire messzire menni, hiszen az európai füvesemberek is jól ismerték a gyógynövényekből készült főzeteket áldásos tulajdonságait. Ez az ősi tudás ma is él, nagy szerepe van abban, hogy melyik betegségekre, kellemetlen tünetekre, milyen méregtelenítő- és béltisztító gyógyteát használunk. A méregtelenítés fontosságáról a NaturalSwiss szakmai oldalán érdemes tájékozódni.

Mielőtt részleteznénk, a gyógyteák előnyeit szögezzük le: mindig körültekintően válasszuk ki a megfelelő főzetet, és tartsuk be az ajánlott adagolást. Ha így teszünk, biztosan működni fognak, és az esetleges mellékhatások sem lesznek erőteljesek.

Évezredes tudás

A gyógyteák mindig is nagy népszerűségnek örvendtek: évezredeken át kísérték a népi orvoslást, bár a régi időkben még nem vizsgálták „tudományosan” a gyógynövényekben rejlő összetevőket, csak jótékony hatásaikra figyeltek fel. Széleskörű felhasználásukat annak is köszönhették, hogy a legtöbb hasznos, gyógyhatású növény vadon terem, és a gyógyteák elkészítéséhez nincs szükség bonyolult eszközökre, csak egy edényre és forró vízre.

Alkalmazták – fajtától függően – köptetőként, emésztésserkentőként, lázcsillapítóként, féreghajtóként, fájdalomcsillapítóként, bélfertőtlenítőként, nyugtatóként, és a lista ezzel még koránt sem teljes. Ráadásul hamar rájöttek arra, hogy a gyógyteák nemcsak belsőleg alkalmazhatóak. Sok esetben főzetüket borogatásként is hasznosították, például sebfertőtlenítésre, rovarcsípések okozta kellemetlen tünetek enyhítésére, vagy akár a bőr ápolására.

A gyógyteák hatásai azon alapulnak, hogy a forró/meleg vízben, a növény felhasznált részeiből, a hatóanyagok egy része kioldódik. Így ezeket könnyen elfogyaszthatjuk, és mivel már oldott állapotban vannak, gyorsabban hasznosulnak – azaz a hatásukra rövidebb ideig kell várni.

Természetesen, a gyógynövények értékes összetevőihez más módon is hozzájuthatunk, a leggyakoribb módszer az inhalálás, amikor a hatóanyagokat a gőzzel visszük be a szervezetünkbe. Ennek hátránya, hogy egyes összetevők a magas hő hatására károsodhatnak.

Melyik részeket használják?

A gyógyteák esetében használhatjuk a növény friss, vagy szárított verzióját. Lehet „egyben”, őrlemény, por.

Ne feledjük azonban, hogy a teákat minden esetben azonnal, forrón, vagy langyosan fogyasszuk, lehetőleg kortyolgatva, főként, ha frissen szedett gyógynövényrészekből, levelekből, virágokból, hajtásokból készült. Ellenkező esetben nem baj, ha kicsit állni hagyjuk, vagy jól lezárt, lehetőleg üveg tartályban, 24 óráig tárolhatjuk hűtőszekrényünkben.

Gyógyteák helyes foygasztása

Mielőtt bármilyen gyógyteát készítenénk, először is a növényben lévő hatóanyagokra kell összpontosítanunk. Sok esetben az őrlés, a morzsolás, az aprítás, vagy a porítás szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy az értékes összetevők hasznosulhassanak.

A gyógyteák elkészítése igen egyszerű, nem igényel hosszas előkészítést, vagy feldolgozást. Elég, ha vizet forralunk, majd a kiválasztott gyógynövény részeit (vagy akár több növényét) egy bögrébe helyezzük, majd ráöntjük a forró vizet. Gyorsan összekeverjük, majd fajtától függően, 5-25 percig állni hagyjuk. Ha a gyógytea felhasználása forrón javasolt, bögrénket fedjük le egy kistányérral. Fogyasztás előtt a teát szűrjük le!

Ha az arányokról beszélünk – a hatóanyagokról, az áztatás időtartamától, és a felhasznált vízmennyiségről –, a gyógyteák elkészítése elég szűk határok között mozog.

Figyeljünk az adagolásra

A gyógyteák két csoportra oszthatóak: az aromás teákra – például méregtelenítésre, béltisztításra –, és a kifejezetten „sürgős” orvoslásra szántakra, mint amilyenek az emésztésserkentők.

Az első esetben a főzetet általában csak 5-10 percet hagyjuk állni, és rendszeresen, napi szinten fogyasztjuk, míg a másodikban a tea pihentetési ideje hosszabb, és főként akut panaszok megszüntetésére alkalmazzuk.

Lehetőleg, ne kísérletezzünk az adagolással: forduljunk bizalommal a gyógynövényboltokhoz, tartsuk be a csomagoláson feltüntetett felhasználandó mennyiségeket. Amennyiben a gyógyteák elkészítéséhez mi magunk szedtük az alapanyagokat, konzultáljunk szakemberrel, vagy böngésszük át a megbízható honlapokat. Ez a megmunkálás – mosás, szárítás, csomagolás, eltartási idő – szempontjából is igen fontos. Azonban, mind a két esetben győződjünk meg arról, hogy az alapanyag megbízható helyről származzon: ne legyen vegyszerrel kezelt, vagy fertőzött talajon termett, a készáru esetén pedig ne legyenek benne adalékanyagok.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a vadonszedés veszélyeit, hiszen a kevésbé avatott szem, könnyen összekeverheti a gyógynövényt a mérgező fajtákkal. Ahogyan az is gyakran előfordul, hogy egy növénynek csak bizonyos részei alkalmasak emberi fogyasztásra. Legyünk óvatosak, és a biztonság kedvéért gyógynövény szakértővel ellenőriztessük a leszedett fajtákat.

A gyógyteák alapanyagát tartalmazó növényi részek

A gyógynövények igen hatékonyak lehetnek egészségünk megőrzésének érdekében, vagy bizonyos betegségek legyőzésében, a velük járó kellemetlen tünetek megszüntetésében. A bennük található hasznos növényi anyagok azonban sok esetben nincsenek jelen a gyógynövény összes részében. Ezért kell ismerni az adott gyógyteát, hogy valóban a hasznunkra lehessen.

A gyógynövények képesek összetett, aktív hatóanyagokat előállítani, melyek a fejlődésükhöz, növekedésükhöz és szaporodásukhoz is elengedhetetlenek. Ami számunkra fontos, hogy ezek az összetevők az egészségünk megőrzésében és visszaállításában is segíthetnek. Legtöbbször a növény szélein koncentrálódnak, például a gyökerekben, levelekben/levélcsúcsokban, hajtásokban, virágzatban. Főként ezek azok a részek, amelyeket a gyógyteák elkészítésekor hasznosítunk. Ettől függetlenül főként fás szárú növények kérge is tartalmazhat értékes összetevőket.

Meg kell jegyezni, hogy minden növények megvan a maga életciklusa, ezért alapos ismeretre van szükségünk ahhoz, hogy a megfelelő időben gyűjtsük be őket. Akkor, amikor a legtöbb jótékony összetevőt tartalmazzák.

A növényi hatóanyagok képesek arra, hogy biológiailag hatást gyakoroljanak a szervezetünkre. Tartalmazhatnak probiotikumokat, rostokat, ásványi anyagokat, antioxidánsokat, vitaminokat, de mérgeket is. Az sem ritka, hogy egy adott növény „ellentmondásos” hatással rendelkezik, mint például a burgonya: míg gumója bővelkedik C-vitaminban, káliumban és egyéb, számunkra létfontosságú tápanyagokban, bogyós gyümölcse, annyi méreganyagot tartalmaz, hogy fogyasztása akár halált is okozhat. A C-vitamin számos gyógyteában megtalálható, a vitaminról az Életmód Magazin számos átfogó, az érdekességekre is koncentráló cikket közölt.

A gyógynövények felhasznált részei

Összefoglalva tehát, a növényi – fajtától függően – hatóanyagokat, főként az alábbi részekben lelhetjük fel: gyökérzet, növényszár, kéreg, levelek, virágzat, termés (ez utóbbi fogyasztása azonban főként frissen, nyersen ajánlott) és néhány esetben a magvak.

• Gyökérzet. A növény földalatti része, a hatóanyagok felhalmozódása legtöbb esetben a főgyökeres növényekre érvényes, de elraktározódhatnak a gyógynövény gumóiban, és koloncos gyökereiben is (például gömbér, pitypang).
• Növényszár. az esetek túlnyomó többségében, a föld felett található, a növény támasza, belőle nőnek ki a hajtások, ágacskák (például lófarok).
• Kéreg. A növényszárat borító, sokszor fássá váló külső réteg. Megtalálhatjuk az ágak beborító védelmeként is (például nyírfa, tölgyfa, hársfa).
• Levélzet. A növény szárának vagy ágainak kiterjedései, melyek a fotoszintetizálás során oxigént termelnek. Mindezt a szervezetünk számára is létfontosságú klorofil segítségével teszik (például pitypang, rozmaring, zsálya).
• Virágzat. A növény szaporító szerve. Igen összetett, a gyógyteák alapanyagaként szolgálhatnak szirmai, bibéje, de a különféle pollenek is (például kamilla, mézfű, kakukkfű, hárs).
• Gyümölcsök, bogyók. Ezek szintén a szaporítószervek részei, melyek célja, hogy megóvják a megtermékenyített magvakat (például csipkebogyó, szőlőmag).

Gyógyteák és felhasználásuk

A gyógyteákat igen széles körben alkalmazhatjuk, legyen szó kúraszerű felhasználásról, vagy egyszeri alkalmazásként kortyolgatva. Itt van mindjárt a nagy népszerűségnek örvendő, antioxidánsokban bővelkedő gyömbértea, ami stimulálja az immunrendszert, segít a gyulladások elleni küzdelemben, hatékonyan csökkenti a hányingert (terhesség és kemoterápia alatt egyaránt), hozzájárul a székrekedés és más emésztési zavarok megszüntetéséhez – a gyömbértea előnyeiről a Healtline számos tudományos vizsgálatot ismertet.

A gyógyteák nemcsak belsőleg járulhatnak hozzá egészségünk megőrzéséhez, de pakolásként, borogatásként is nagy hasznukat vehetjük. Például egy béltisztító, fertőtlenítő hatású, kamillavirágzatból készült gyógytea leszűrt „maradéka” gézbe csavarva remek bőrápoló. Nyugtatja a pattanásos, aknés bőrt, csillapítja a rovarcsípések kellemetlen tüneteit. A fertőtlenítő, baktérium- és vírusellenes, féregűző rozmaringgal, vagy mentalevéllel, esetleg borsmentával végzett inhalálás szinte azonnali felüdülést jelent csepegő, elzáródott orr, nehézlégzés esetén. A rozmaring ráadásul nagyszerű ellenszere az emésztési zavaroknak, különösen a puffadásnak, fokozza a hajnövekedést, ugyanakkor méhstimuláló hatása miatt, terhesség alatt nem ajánlott – írja a Livestrong.

Megfázásra, görcsoldásra, immunerősítésre, a legkülönbözőbb gyulladásokra, az emésztés javítására egyaránt jó lehet a hársfatea, amit dr. Mercola szerint a gyermeket váró és szoptató anyák mégis inkább kerüljenek el.

Ahogy láthattuk, a gyógyteák szinte minden problémára megoldást jelenthetnek, a fontos az, hogy legyünk tisztában az alapanyagok hatásaival.

Források:
https://www.livestrong.com/article/22621-benefits-rosemary-tea/
https://www.healthline.com/nutrition/10-herbal-teas